Mindig
is egy ideológia irányította az életemet. A Felelsz, vagy Mersz. Ez annyit
tesz, hogy felelsz a tetteidért, vagy mersz, és helyrehozod azokat. Úgy
gondoltam, ha már megváltoztatni nem tudom, az életem, akkor helyrehozom a
hibáimat. Ezért sohasem néztem hátra, mindig csak előre mentem. De nem
gondoltam, hogy a múlt fogja meg változtatni az életem.
A nevem, Angel von Wolfram,
vagyis Káosz. Egy 16 éves bestiálmágus vagyok, vagyis egy olyan lény, ami képes
bármilyen lény alakját felvenni, és bármilyen nyelvet pár szóból megtanulni. A
családomat, már kiskoromban elvesztettem, de mint mondtam, én, mint mindig most
is csak előre mentem. Most perpillanat, ép egy étteremben vagyok és Lasagnét
eszem. Imádom XD. Ám amikor már belemerülnék az ízek harmóniájába, hirtelen
megcsörren a telefonom. Ki lehet az?
- - Haló?
- - Helló. –hallok meg egy rekedtes hangot, amitől feláll a szőr a hátamon.
- - Ki az?
- - Az most nem lényeges. Ön Angel von Wolfram?
- - Igen, én vagyok.
- - Megkérném önt, hogy minél hamarabb jöjjön a Bíróságra. – mondta, amitől én kiköptem az éppen számba vett inni valót.
- - MI VAN? ÉN NEM IS CSINÁLTAM SEMMIT! – keltem ki magamból, de azonnal le is ültem, mert mindenki engem bámult.
- - Tudjuk, nem is ezért kell idejönnie.
- - Ja, oké.
- - Akkor várjuk. Viszlát.
- - Chiao.
2 órával később.
Na tehát. Miért is vagyok itt? Ja, igen. Nem tudom. -.-’ Úgy döntöttem, inkább bemegyek, ám
amikor belépek az ajtón, nem az vár rám, amire számítottam. Először is azonnal
megcsap a démonok, és az angyalok utánozhatatlan ereje. Másodszor megérzem,
Adonai hatalmas auráját is. Na, fasza. :I Odabenn éppen hatalmas vitavolt,
ezért amikor beléptem szinte mindenki rám nézett.
- - Öm. Heló. – köszöntem, mire Adonai azonnal elmosolyodott.
- - Szerbusz Angel. Fontos dolgot kell mondanom neked. – mondta, majd körbenézett, és még hozzá tette. –Négyszemközt. – erre, pedig mindenki más eltűnt. – Na tehát. A fülünkbe jutott valami, ami nem csak rád, de másokra is veszélyt jelenthet.
- - Aha.
- - Kb. úgy 1000 évvel ezelőtt, köttetett egy szövetség. Ez volt a Bukottak Szövetsége. A szövetséget öt igen ritka faj kötötte. A nephilimek, az alakváltók, az idézők, a félistenek és a bestiálmágusok között. Ám egy fajnak, nem tetszette ez a szövetség.
- - A démonfattyaknak.
- - Igen. Ezért egymásellen fordítottá az öt fajt. 500 évig tartó háború tört ki. Egyedül a bestiálmágusok nem vettek részt a háborúban, és ez okozta a vesztüket. Annak idején azt hittük, a szüleid és a testvéreid az utolsók a fajtából. De akkor megjelentél te.
- - Aha. Értem, de ennek mi köze a szövetséghez.
- - Neked kell újra hívnod a szövetséget. Mert bár a háborúnak vége, a négy faj, még mindig ellenségeskedik, és a démonfattyak egyre erősebbek.
- - Miből gondolja, hogy nekem sikerül? – tettem keresztbe a kezem, a mellkasom előtt.
- - Mert te vagy a legerősebb a fajtádból, akit ismerek.
- - Ja. Mert én vok az utolsó.
- - Nem, nem ezért. Ha most többen is lennétek, akkor is te lennél a legerősebb.
- - He? Miért?
- - Arra már neked kell rájönnöd. – mondta, majd eltűnt, mint a többiek.
- - Oké. – mondtam, majd kimentem a bíróságról.
Két perccel később; Sweet Mouth Cukrászdában
Rendben. Vegyük végig a teendőket. Először is, össze kell
kovácsolnom csapattá, egy nephilimet, egy alakváltót, egy idézőt, egy félistent Másodszor fel kell gyorsítanom az ütemet, a démon fattyak
vadászatában, harmadszor pedig túl kell élnem az egész listát. Nagyszerű.
- - Hah. És mégis, hogy vigyem mind ezt véghez? – kérdeztem magamtól, miközben újabb falat fagyit vettem a számba, és az egyik fekete hajtincsemet csavargattam.
Ám hirtelen, egy hatalmas sikolyt hallottam meg. Így hát
fogtam magam, és kiszaladtam az utcára.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése