Hamar kiértünk a kikötőbe, és végig kérdezgettem az
embereket, hogy ki merre megy, mígnem megtaláltam a tökéleteset. Egy
aranyszállító, ami a Kalóz-tengeren keresztülmegy.
- - Kisasszony, nem biztos, hogy jó ötlet. Mi lesz, ha megtámadnak minket a kalózok. – kiabálta a hajó kapitánya.
- - Vállalom ezt a kockázatot.
- - Hát legyen, de nem vállalok magáért felelősséget.
- - Értetem. – mondtam.
- - Ez a hajó tuti nem fogja bírni. – mondta Shadow.
- - De nem is ezzel megyünk. Ez csak elvisz oda, ahol a mi fuvarosunk van.
- - Ja, értem.
A hajó, azonnal kifutott, amint mindent felpakoltak, és
már száguldottunk is a Kalóz-tenger felé. Én a hajóorrban ültem, Shadow pedig
az egyik árbocon lézengett. Én a térképet nézegettem, amikor hirtelen meg nem
hallottam azt a szót, amire vártam. Kalózok. Oda néztem, amerre a matrózok
mutattak, eközben, pedig Shadow is megérkezett. És JACK POT. Szerencsémre az a
hajó volt, amire vártam.
- - Hát Shadow megjöttek a fuvarosaink.
- - Kalózok?
- - Aha. Azon a hajón van egy jó barátom. Ő fog nekünk segíteni.
- - Értem. – mondta, majd ránézett a hajóra. Az egész hajó fekete volt, és az elején egy sárkány szolgált orrdíszként. A Fekete Sárkány, mint mindig, most is csodálatos látványt nyújtott.
Hamar ideértek mellénk, és kezdetét vette a harc. Azt
hihetnénk, hogy csupa ronda öreg férfiből állt a legénység, de akkor tévedünk.
A Fekete Sárkány legénysége, csupa helyes fiúból állt, és maga a kapitány volt
a hírhedt Kalóz Herceg. Egyetlen egy öreg volt a hajón, és én pont őt kerestem.
Megragadtam az egyik rögzítő kötelet, amit elvágtam, és már a másik hajón is
voltam, és egyenesen az öreg előtt értem földet.
- - Hali Jack. – köszöntem oda
- - Angel. Szerbusz, de régen láttalak. Mi járatban?
- - Kéne egy kis segítség.
- - Parancsolj. – mondta, mire én elmondtam neki, hogy hova kéne elvinni. – Hajaj. Megpróbálhatom megkérni a kapitányt, de nem biztos, hogy belemegy.
- - Értem. Nekem viszont van egy tervem.
- - Jack! – szólalt meg mögöttem valaki, mire én megfordultam, és szembe találtam magam az egész legénységgel, és a kapitánnyal.
- - Mi a baj Dante kapitány?
- - Ő ki? – kérdezte Dante.
- - Egy régi barátom.
- - Ez viszont nem jogosítja fel arra, hogy itt legyen. – mondta, miközben végigmért.
- - Dante figyelj… - kezdte volna Jack, de én megállítottam.
- - Dante, igaz? – kérdeztem. – Mit szolnál, ha kötnénk egy alkut?
- - Hm. Hallgatlak.
- - Küzdjünk meg. Ha te nyersz, azt teszel velem, amit akarsz. – mondtam mire egy perverz mosolyjelent meg az arcán.
- - Rendben. És ha te nyersz?
- - Akkor elvisztek engem az alakváltók szigetére. – mondtam, mire szinte mindenki elsápadt.
- - Kapitány, ez nem jó ötlet. – mondta egy ezüsthajú fiú.
- - Csend. Benne vagyok. Te választhatsz fegyvernemet.
- - Legyen szabad kéz, és egyikünk se használhatja az erejét. – mondtam, mire megtorpant, és ijedten rám nézett. – ugyan már, már akkor tudtam, hogy idéző vagy, amikor még meg sem láttalak.
- - És te mi vagy? –kérdezte érdeklődve.
- - Bestiálmágus. – na ha eddig döbbent volt, akkor, most leesett az álla.
- - Értem. Akkor kezdjük.
A válltáskámat, az iker pisztolyaimat, és a tőrömet
odaadtam Jacknek, majd támadó állásba álltam. És a harc elkezdődőt. Dante nekem
rontott, de én felugrottam a levegőbe, mögé kerültem, és kigáncsolta. De ő úgy
rakta a kezeit, hogy kézre tudjon állni, aztán, ismét lábra. Most én indítottam
támadást, úgyhogy felé rúgtam, de ő megfogta a lábam, és nekicsapott egy
gerendának. Megpróbálta elkapni a nyakamat, de én gyorsabb voltam, és arrébb
rúgtam. Elég sokáig eltartott a harc, és már mindketten fáradtak voltunk. Ám
ekkor Dante hatalmas hibát vétett. Felém rúgott, de úgy, hogy könnyedén
megfoghassam a lábat, megforgassam a levegőben, és padlóra küldjem. Amint
földet ért, én a mellkasára térdeltem, a kezemet a nyakára szorítottam, és
olyan közel hajoltam hozzá, hogy éreztem az arcszesze illatát.
- - Nyehrtem – mondtam lihegve a kimerültségtől.
- - Elismehrem. – mondta ő is lihegve. Leszálltam róla, és felsegítettem. Kifújta magát, velem együtt, majd folytatta. – Hát akkor el kell, hogy vigyünk az alakváltók szigetére.
- - Bezony. – mondtam, miközben visszavettem a fegyvereim, és a válltáskám.
- - Viszont nekem arra a helyre nincs térképem.
- - Nekem van.
- - Tökéj. Hát akkor. INDULÁS! – kiáltotta el magát, mire a legénység azonnal munkához látott. – Mennyi idő mire oda érünk? – kérdezte
- - Három nap körülbelül.
- - Rendben. Gyere, megmutatom a kabinodat.
Elvezetett, oda ahol a hátralevő három napot fogom
tölteni. Amint elment én lefeküdtem és azonnal el is aludtam.
A három nap alatt, összebarátkoztam a legénységgel,
négyszer megvertem Dantét, és már kívülről fújom, hogyan kell irányítani egy
hajót. A távolban már látszódtak a viharfelhők.
-
- Készüljetek. Hamarosan oda érünk. – mondta a kapitány, és milyen igaza is lett. Két percen belül már a dühöngő habok között voltunk. Az eső nedvessé, és csúszóssá tette a fedélzetet, és a szél úgy szaggatta a hajót, mintha élne. De szerencsére, hamar vége lett, és elértük a szigetet.
- - Most mi lesz? – kérdezte Jack.
- - Ti itt maradtok.
- - De Angel… - kezdte volna Shadow, de a szavába vágtam
- - Semmi de. Nem hiszem, hogy az alakváltók örülnének, egy csapat vámpírokból vérfarkasokból és egy idézőből álló kalóz csapatnak, és egy démon macskának. Egyedül megyek. A hajó legyen készenlétben, mire jövök.
- - Vigyáz magadra. – mondta még Dante, mire én bólintottam, és már bele is vetettem magam, a sziget veszélyes világába.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése