2012. október 27., szombat

3. fejezet


Hamar kiértünk a kikötőbe, és végig kérdezgettem az embereket, hogy ki merre megy, mígnem megtaláltam a tökéleteset. Egy aranyszállító, ami a Kalóz-tengeren keresztülmegy.
  • -       Kisasszony, nem biztos, hogy jó ötlet. Mi lesz, ha megtámadnak minket a kalózok.  – kiabálta a hajó kapitánya.
  • -       Vállalom ezt a kockázatot.
  • -       Hát legyen, de nem vállalok magáért felelősséget.
  • -       Értetem. – mondtam.
  • -       Ez a hajó tuti nem fogja bírni. – mondta Shadow.
  • -       De nem is ezzel megyünk. Ez csak elvisz oda, ahol a mi fuvarosunk van.
  • -       Ja, értem.

A hajó, azonnal kifutott, amint mindent felpakoltak, és már száguldottunk is a Kalóz-tenger felé. Én a hajóorrban ültem, Shadow pedig az egyik árbocon lézengett. Én a térképet nézegettem, amikor hirtelen meg nem hallottam azt a szót, amire vártam. Kalózok. Oda néztem, amerre a matrózok mutattak, eközben, pedig Shadow is megérkezett. És JACK POT. Szerencsémre az a hajó volt, amire vártam.
  • -       Hát Shadow megjöttek a fuvarosaink.
  • -       Kalózok?
  • -       Aha. Azon a hajón van egy jó barátom. Ő fog nekünk segíteni.
  • -       Értem. – mondta, majd ránézett a hajóra. Az egész hajó fekete volt, és az elején egy sárkány szolgált orrdíszként. A Fekete Sárkány, mint mindig, most is csodálatos látványt nyújtott.

Hamar ideértek mellénk, és kezdetét vette a harc. Azt hihetnénk, hogy csupa ronda öreg férfiből állt a legénység, de akkor tévedünk. A Fekete Sárkány legénysége, csupa helyes fiúból állt, és maga a kapitány volt a hírhedt Kalóz Herceg. Egyetlen egy öreg volt a hajón, és én pont őt kerestem. Megragadtam az egyik rögzítő kötelet, amit elvágtam, és már a másik hajón is voltam, és egyenesen az öreg előtt értem földet.
  • -       Hali Jack. – köszöntem oda
  • -       Angel. Szerbusz, de régen láttalak. Mi járatban?
  • -       Kéne egy kis segítség.
  • -       Parancsolj. – mondta, mire én elmondtam neki, hogy hova kéne elvinni. – Hajaj. Megpróbálhatom megkérni a kapitányt, de nem biztos, hogy belemegy.
  • -       Értem. Nekem viszont van egy tervem.
  • -       Jack! – szólalt meg mögöttem valaki, mire én megfordultam, és szembe találtam magam az egész legénységgel, és a kapitánnyal.
  • -       Mi a baj Dante kapitány?
  • -       Ő ki? – kérdezte Dante.
  • -       Egy régi barátom.
  • -       Ez viszont nem jogosítja fel arra, hogy itt legyen. – mondta, miközben végigmért.
  • -       Dante figyelj… - kezdte volna Jack, de én megállítottam.
  • -       Dante, igaz? – kérdeztem. – Mit szolnál, ha kötnénk egy alkut?
  • -       Hm. Hallgatlak.
  • -       Küzdjünk meg. Ha te nyersz, azt teszel velem, amit akarsz. – mondtam mire egy perverz mosolyjelent meg az arcán.
  • -       Rendben. És ha te nyersz?
  • -       Akkor elvisztek engem az alakváltók szigetére. – mondtam, mire szinte mindenki elsápadt.
  • -       Kapitány, ez nem jó ötlet. – mondta egy ezüsthajú fiú.
  • -       Csend. Benne vagyok. Te választhatsz fegyvernemet.
  • -       Legyen szabad kéz, és egyikünk se használhatja az erejét. – mondtam, mire megtorpant, és ijedten rám nézett. – ugyan már, már akkor tudtam, hogy idéző vagy, amikor még meg sem láttalak.
  • -       És te mi vagy? –kérdezte érdeklődve.
  • -       Bestiálmágus. – na ha eddig döbbent volt, akkor, most leesett az álla.
  • -       Értem. Akkor kezdjük.

A válltáskámat, az iker pisztolyaimat, és a tőrömet odaadtam Jacknek, majd támadó állásba álltam. És a harc elkezdődőt. Dante nekem rontott, de én felugrottam a levegőbe, mögé kerültem, és kigáncsolta. De ő úgy rakta a kezeit, hogy kézre tudjon állni, aztán, ismét lábra. Most én indítottam támadást, úgyhogy felé rúgtam, de ő megfogta a lábam, és nekicsapott egy gerendának. Megpróbálta elkapni a nyakamat, de én gyorsabb voltam, és arrébb rúgtam. Elég sokáig eltartott a harc, és már mindketten fáradtak voltunk. Ám ekkor Dante hatalmas hibát vétett. Felém rúgott, de úgy, hogy könnyedén megfoghassam a lábat, megforgassam a levegőben, és padlóra küldjem. Amint földet ért, én a mellkasára térdeltem, a kezemet a nyakára szorítottam, és olyan közel hajoltam hozzá, hogy éreztem az arcszesze illatát.
  • -       Nyehrtem – mondtam lihegve a kimerültségtől.
  • -       Elismehrem. – mondta ő is lihegve. Leszálltam róla, és felsegítettem. Kifújta magát, velem együtt, majd folytatta. – Hát akkor el kell, hogy vigyünk az alakváltók szigetére.
  • -       Bezony. – mondtam, miközben visszavettem a fegyvereim, és a válltáskám.
  • -       Viszont nekem arra a helyre nincs térképem.
  • -       Nekem van.
  • -       Tökéj. Hát akkor. INDULÁS! – kiáltotta el magát, mire a legénység azonnal munkához látott. – Mennyi idő mire oda érünk? – kérdezte
  • -       Három nap körülbelül.
  • -       Rendben. Gyere, megmutatom a kabinodat.

Elvezetett, oda ahol a hátralevő három napot fogom tölteni. Amint elment én lefeküdtem és azonnal el is aludtam.

A három nap alatt, összebarátkoztam a legénységgel, négyszer megvertem Dantét, és már kívülről fújom, hogyan kell irányítani egy hajót. A távolban már látszódtak a viharfelhők.
-      
  • Készüljetek. Hamarosan oda érünk. – mondta a kapitány, és milyen igaza is lett. Két percen belül már a dühöngő habok között voltunk. Az eső nedvessé, és csúszóssá tette a fedélzetet, és a szél úgy szaggatta a hajót, mintha élne. De szerencsére, hamar vége lett, és elértük a szigetet.
  • -       Most mi lesz? – kérdezte Jack.
  • -       Ti itt maradtok.
  • -       De Angel… - kezdte volna Shadow, de a szavába vágtam
  • -       Semmi de. Nem hiszem, hogy az alakváltók örülnének, egy csapat vámpírokból vérfarkasokból és egy idézőből álló kalóz csapatnak, és egy démon macskának. Egyedül megyek. A hajó legyen készenlétben, mire jövök.
  • -       Vigyáz magadra. – mondta még Dante, mire én bólintottam, és már bele is vetettem magam, a sziget veszélyes világába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése